„A foci egy olyan játék, amit huszonketten játszanak 90 percen keresztül, és mindig a németek nyernek.”

Az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet megjelenésével bekerült egy új fogalom a tűzvédelembe, az oltóanyag egység. Ez nem egy új keletű fogalom, csak a magyar jogszabály eddig nem használta, míg Németországban már a 2012-es jogszabály is ismerte a Löschmitteleinheiten-t, röviden LE. A megjelenésével együtt a magyar jogalkotó is elkészítette a saját oltóanyag egység (OE) táblázatát, ami meghatározza, hogy mekkora alapterületen mekkora oltóanyag egységgel rendelkező készüléket szükséges készenlétben tartani.

Annyit elárulhatunk, hogy a Németországban elvárt védelmi szint sokkal magasabb, mint a magyar. Első körben nézzük meg egy táblázatban, hogy mekkora különbségek adódnak és néhány példával bemutatjuk, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.

OTSZ 16. melléklet 1. táblázat / ASR 2.2

OTSZ 16. melléklet 2. táblázat vs. ASR 2.2

A készülékek oltóanyag egység számításában nincs különbség, ez mindkét országban azonos, ez az első táblázat. A második táblázatnál több érdekes különbség is van. Az új OTSZ meghatároz egy általános esetet és egy szigorúbb elvárást, ha robbanásveszélyes anyagot is tárolnak a rendeltetési egységben vagy szabadtéren. A német ASR-ben nem létezik ilyen szigorítás, AZONBAN az általános esetben elvárt oltóanyag egység megegyezik a hazai robbanásveszélyessel. Tehát, ha rendelkezünk egy 100 nm-es iroda helységgel, akkor Németországban háromszor akkora oltóanyag egységgel kell számolnunk.

Nehéz eldönteni, hogy mi az oka annak, hogy a magyar jogszabály ennyire engedékeny, a német jogalkotó bizonyára 2012 óta felülvizsgálta volna, ha túl szigorú ez az elvárás. Természetesen nem ez az egyetlen különbség. Az ASR előírja, hogy legalább 6 oltóanyag egységgel rendelkező készülékkel kell biztosítani ezt a szintet, ami minimum 21A 113B, ezt pedig legalább 4 kg töltettömegűek tudják teljesíteni. Tehát nem működik az, mint az itthon most bevezetett szabályozás, hogy 2 kg töltettömegű készülékekből összerakosgatják az elvárt OE-et.

Vegyünk egy példát, ami jól szemlélteti a különbséget:

Iroda vagy tárolási rendeltetés, 200 nm alapterület esetén, az itthoni elvárás 4 oltóanyag egység, ami teljesíthető egy minőségi 2 kg-os 13A 89B C ABC porral oltóval. Ha az iroda/raktár Németországban van, akkor legalább 12 OE (LE) biztosítása szükséges, ami háromszoros. Erre a feladatra alkalmas lehet egy minőségi 43A 233B C ABC porral oltóval. Egy 2 kg-os készüléknek jellemzően 7 mp a működési ideje és csak 1,3 méter hosszú vizsgálati egységtüzet tud eloltani, míg egy nagyobb 6 kg ABC porral oltónak 20-25 mp és 4,3 méter hosszú farakástüzet tudott eloltani az oltási teljesítmény vizsgálaton.

Számos cikk jelent meg szakmai újságokban és rendkívül sok konferencián hangzott el, hogy szemléletváltásra van szükség az új jogszabályi környezethez, valamint minden fórumon elhangzott, hogy nagyobb jelentőséget kap a készülékek oltási teljesítménye. Az azonban sehol sem került nyilvánosságra, hogy ez a német jogszabály felpuhításával került megvalósításra.

A fenti példát elnézve, vajon mi indokolta az OTSZ megalkotóit, hogy harmad akkora biztonsági elvárás legyen itthon? Léteznek statisztikák, melyek indokolják ezt az irreális csökkentést? Ami bevált máshol, miért szükséges itthon átalakítani/puhítani? A gazdasági érdek semmi esetben sem állhat az emberi élet védelme felett! Nagyobb oltási teljesítmény, mindig nagyobb biztonságot jelent egy kezdeti tűz esetén!

Önnek is van véleménye? Alul kommentelhet és oszthatja meg ezt a bejegyzést!